Köszönöm, ha újra leülnek készülékeik elé, és néhány percet velem töltenek. Ma a piacszerzésről, a piaci megtartásról, az emberi kapcsolatok ápolásáról fogok mesélni. Szép szó ezt mesélni, ugyanis ebben a szóban benne van, az igaz, és hanta is. Igazat akarok írni, de régről tudjuk, az ember nem objektív. Ismerik ugye azt a történetet, mikor az óvodásokat körbe állítják, és az ovónéni egy szót súg az első kisgyereknek a fülébe, a szó farkas volt. Mire a szó végig ért húsz kisgyerek fülén, már a farkas a nagymamát régen megette, a vadász, meg már a farkast fel is koncolta, pedig csak egy szó volt, amit tovább kellett adni… Mi is így vagyunk az igazsággal. Történeteket mondunk el, melyek lehet, hogy a teljes igazságnak közelébe sem férnek, de minekünk mesélőknek, csak ez az egy igazság létezik.
Piacszerzés
Nem tudom említettem-e már, hogy régen kezdtem a szakmát, úgy ’89.-et írtunk. Mivel akkor még telefon se volt, nem, hogy internet, így a piacszerzés legősibb módját választottam. Ez nem volt más, mint a kocsma. Tudom, tudom, lehet fújjogni, de ha végig nézünk az emberiség piac- történelmén, mindenütt szerájokat, selezánokat ( postakocsi állomásokat ), ivókat és kuplerájokat találunk, ahol a vándor megállhatott, beszélgethetett, ismerősöket szerezhetett, és jobb idő jártával a cipelt holmin is túladhatott. Hány és hány olyan perzsa írás maradt fent, ahol ujjongva ír az eladó, vagy a vevő, hogy mily jó üzletet kötött. Csak gondoljunk népdal kincsünkre, no hogy is kezdődik… igen meg van: „ én elmentem a vásárba félpénzen…”
A kocsmai ténfergéseim nem az italról szóltak. Kihegyezett füllel figyeltem, ki mit mond. És ha elcsíptem egy olyan félhangot, ami piaccal kecsegtetett támadásba lendültem. „ Iszol valamit ? „ És az ital megoldotta a nyelvet. Szerencsétlen még azt is elmondta, amit nem kellett volna. Szerettem az ilyen estéket. Hogy példát is mondjak: Miután munkanélkülivé váltam én és az asszony is, egy ragyaverte tanyára kerültünk. Megélhetés semmi, így valami kácsika után kellett nézni, és egy ilyen kocsmai kiruccanás alkalmával szereztem azt az információt, hogy a szomszéd faluba adnak ki napos csibét. Állják a csibe árát, a takarmányt, a szállítást, nekünk csak a fűtést, a munkaerőt, és az almot kell biztosítani.
Mit ne mondjak ? Nyolc hét alatt annyi pénzt kerestem, mint a régi munkahelyemen egy év alatt.
De ez már a múlt. Modernebb technikák jöttek. A váltást az írott sajtó kezdte meg.Azzal, hogy új tarifarendszert vezetett be. Mélyen ár alá mentek, és a nyomtatott szöveggel megnyerték az üzletemberek kegyét. Mert az újságot az ember csak felüti, és már ott is van. Nem úgy a rádió, vagy a TV. azt mondják a szó elszáll az írás marad… Jelenleg is használom az orgánumokat. Leginkább a Megyei lapokat helyezem előtérbe, mert a vasárnapi száma tizenkilenc megyében jelenik meg, és egy soros, vagy egy szavas hirdetésekkel operálok. Például: „raklapgyártás. „ Ez az egy szó, szinte sikít a 6-8 sorosra tervezett kolunnában. Még aki nem akarja az is elolvassa. Vagy tíz évvel ezelőtt befejeztem a malac felvásárlást, és még a múlthéten jelentkezett egy kedves eladó, hogy vásároljuk-e még a malacokat, mert Ő most olvasta az újságban… És most érkeztünk el napjainkhoz, az internethez. Őszinte leszek. Én ezt még csak gyanogatom. Több hirdetést megjelentettem már, üzletet is tudtam kötni, – nem is kicsiket -, de én úgy érzem, hogy az internetnek még talpalnia kell ahhoz, hogy a fentebb említett sajtót, és a baráti üzletkötéseket lekörözze.
Néhány szó a magasabb médiáról is. Vezérigazgató koromban egymásnak adták a kilincset a rádió és TV munkatársai, ugyanis a munkavállalóink 90 %-a mongol állampolgár volt. Így nem csoda, célkeresztbe kerültünk. Hír Tv. Magyar Televízió, Kossuth Rádió. Mindenki arra volt kíváncsi, hogy a mongolok hogy dolgoznak, hol laknak, talán jurtába ? Mit esznek, hogy vagyok megelégedve a munkájukkal, és a legvégén kiderült, miért is jöttek. Egy kis reklám, csak egy kis reklám… Ma már sajnálom, hogy nem mertem bevállalni. Százezret kértek egy percért karácsony és szilveszter között… Így utólag végig gondolva, lehet, hogy ezzel a húzással megmenthettem volna a Céget. De hát mindig későn okos az ember.
Piac megtartása
A piac megtartás voltaképpen nem is olyan nehéz feladat, ha jól számolom három vagy négy dolog kell hozzá: pontos időbeli elszámolás, rugalmas árképzés, amely az eladó részéről magába foglalja a piaci labilitást, amely azt jelenti, hogy a kerék egyszer fönt, másszor lent. Egyszer az árak emelkednek, másszor csökkennek. Ezt általában periódikussággal oldottam meg. Ha jó vevő volt egy hónapig engedtem az árból, azzal a feltétellel, hogy újra tárgyalunk… és hónap végén felemeltem az árat. Én nem vesztettem el a vevőmet, és sok pénzt sem, a vevő meg arra gondolt, de jól jártam ezzel a Robotkával, érdemes ezzel tovább dolgozni. Pontos fizetés. Nekem szerencsém volt, mert a napokat nem én, hanem a gazdasági igazgatóm tartotta fejben. De tudtom szerint nem volt számla kiegyenlítési késedelmünk. Ami az üzletmenetet akadályozza, az emberi tényezőkre, vagy konkurenciára vezethető vissza. Emberi tényezők: kapzsiság, összeférhetetlenség, taszító aura. Mert annál rosszabb nincs, mint olyan embernek jópofizni, akivel szívesen egy fedél alatt egy percig sem volnál.
Volt szerencsém megélni egy ilyen esetet. Vicenza-ba varrtunk biciklispólókat, és dresszeket a Tur de France-ra. Egy hónap volt még a futamig. A termelésben az Ő cuccait varrták, mikor váratlanul megjelent. Soha nem találkoztunk. A tolmács közölte, hogy én vagyok az új tulaj, kezet fogtunk, és már az érintése is olyan volt, mint a kígyó marás. Elment, megnézte hogyan, miképp dolgoznak az emberek, majd beült az irodámba, és két óra hosszáig nem szólt egy szót sem, csak bámult rám ősz bozontja alól, és lődöste rám pici nyilait. Két óra múlva fölkelt a fotelomból, elém tolult pók hasával, nyújtotta pracliját, megfogtam, nyájasan meghajolva megrázta, és arra gondoltam, ne lássalak többé. Nem is láttam. De a másfél milliómat sem.
Emberi kapcsolatok ápolása
Az emberi kapcsolatok ápolása igen fontos feladat. Ettől megy, vagy nem a szekér. Nem sok befektetést igénylő munka ez. Egy telefon, névnap alkalmából egy üveg Sangria, vagy valami gesztust emelő ajándék, és a mai rohanó világban ez pont elég ahhoz, hogy partnerünk tudja, fontos a számunkra, számítunk rá. Sohase legyünk tolakodóak, hagyjuk meg neki magánszféráját, inkább háttérbe húzódva csak szemlélői legyünk az eseményeknek, mert úgy is minden csak a szerencsén múlik.
