Az ösztönösségtől a tudatosságig – A brikettálás is szakma.

Régen volt. Harminc éve. Napi feladataim egyike volt az ország legnagyobb teljesítményű lucernaszárító komplexumának felügyelete – minden problémájával együtt. Mert pelletálni is kellett. 4 db pelletpréssel. Akkor és ott nem értettük, miért nem akar pellet lenni az elöregedett fűből. Hoztunk Zalából zsákos lignint. Belekevertük a lisztbe, javított valamennyit a helyzeten. Sajnos nem volt kihez fordulni tanácsért, nem volt irodalom, csak a szerzett tapasztalat és a megérzés. Mai ismereteimmel vélhetően kevesebb lenne a kínlódás.
 
Közben pár szakmabeli kollégával elkezdtünk foglalkozni a brikettálással is. Teljesen autodidakta módon. Nem akart összeállni a nedves kukoricaszár. Értetlenül szemléltük, mert nagyobb nyomást a hidraulikában már nem lehetett elérni. Ma már van erre magyarázatom. Mindeközben állni kellett sokak szánakozó megjegyzéseit, hiszen a gáz, az olaj, az üzemanyag árak mai mércével fillérekbe kerültek. Szóval akkoriban nem sok sikerélmény adatott meg.
 
Vállalkozásom miatt utam sokszor vezetett Erdélybe és Ukrajnába. Láttam, hogy a fűrészüzemek körül hegyekben áll a fűrészpor és a deszkaszél. Próbálták elégetni, de csak füstölt, hiszen nedves volt. Aztán felfedeztem Ukrajnában dobszárítókat és azt is, hogy pelletálják és brikettálják is a „haszontalan” anyagot. A németek meg az olaszok pedig előre fizetnek érte.
 
2004-ben találkoztam egy ismerősömmel Erdélyben, akinek jelentős rálátása volt az ottani erdészetekre. Ő mondta, valamit ki kellene találni, mert rengeteg a fűrészüzemi, a vágástéri hulladék, csak nincsen technika a szárításra, a feldolgozásra. Ez a löket hajt ma is.
 
Jobban kezdtem figyelni a híreket: környezetvédelem, globális felmelegedés, megújuló energia, biomassza…Világszervezetek, országok hoznak határozatokat a bioenergia hányadának növelésére. Ekkoriban született az elhatározás, hogy próbáljak összeállítani egy olyan feldolgozó technológiát, ami mindent tud. Mert azok az üzemek, amelyeket módom volt tanulmányozni, egyedi tervezésűek voltak, lomhák, bonyolultak és energia pazarlók.
 
Nem feledkeztem el a mezőgazdaságról sem. Ahol lehetőségem volt részt venni, minden konferencián, előadáson elhangzott az a hatalmas fizikai mennyiség és energia tartalom, amit az ún. fitomassza évente ad. A hasznosítás módjára adott kérdésre válasz nem igen volt és ma is kevés van. Ez megerősítette azt a szándékot, olyan technológiai sort kell alkotni, mely egyaránt boldogul a fásszárú és a lágyszárú anyagokkal, tudjon fogadni – ha kell – szalmabálát, tűzifát vagy fűrészport, tudjon brikettet vagy pelletet készíteni, egyszerű de korszerű és energia takarékos legyen, tehát a cél: a legjobbak közé kerülni.
 
Ma az univerzális gyártósor felépítve várja a rövidesen elkezdődő vizsgálatokat, méréseket. A szándékunk az (igen, már régen nem egyedül végzem ezt a munkát), hogy megbízható, kipróbált eszközt adjunk minden vállalkozó szellemű kezébe. Ők ne kísérletezzenek, hanem dolgozzanak vele, rajta, minél több tűzrevalót gyártsanak – szűkebb és tágabb közösségük hasznára. És nem mellékesen, teremtsenek sok munkahelyet.
 
Az elmúlt pár évben is, napjainkban is nagyon sokan kerestek-keresnek meg különböző kérdésekkel. Az a tapasztalatom sokan vannak, akiket foglalkoztat a vállalkozás gondolata, vagy azért, mert hallottak valamit, vagy mert „sikkes” manapság megújuló energiával foglalkozni vagy egyszerűen kiutat keresnek gazdasági bajaikból. Az esetek jelentős részében viszont probléma, hogy semmilyen előtanulmányt nem végeztek, sokszor alapvető elméleti és gyakorlati kérdésekkel sincsenek tisztában. Pl. amikor elmondom, hogy a gyártani szándékolt mennyiség 1,3-1,4-szerese szükséges alapanyagként, akkor elszörnyülködnek. Pedig a rejtély egyszerű: a különbözet víz és tüzelő.
 
Írásaim a továbbiakban nem személyemről szólnak. Azért élek a felkínált lehetőséggel, hogy sok elméleti és gyakorlati kérdést tapasztalataimon, szerzett ismereteimen keresztül meg tudjak világítani. Hogy a leendő vállalkozó szándékát a tudás és a tudatosság határozza meg – minimalizálva a bukás kockázatát
 
Szándékomban van a szilárd biomassza tüzelési célú felhasználásával kapcsolatos kérdéskör kapcsolódó területeivel, ezen belül kiemelten a brikettálás/pelletálás elméleti és gyakorlati, energetikai, gazdaságossági kérdéseivel foglalkozni. Közben részletesen ismertetem a mi technológiánk működését, az egyes egységek műszaki paramétereit, a gyártmányok jellemzőit. Egyáltalán, mitől univerzális, egyes egységei miért védettek szabadalmilag az EU területén, hogyan lehet egy géptestben szárítani és darálni mindössze 6 m2-en és 100-150 C° hővel, miért a csigás brikettálónk által gyártott Pini & Kay típusú brikett a legjobb és miért „csak” annyiba kerül, amennyibe. Remélem, tudok újat mondani.
 
Egyben örülnék neki, ha kapnék ismeretbeli vagy kritikai észrevételeket, kívánságokat, mert ezekkel kiegészülve, kvázi „párbeszédként” kölcsönösen hatékonyabbnak hiszem a szándék megvalósulását.